Rektori programom egyik pontja a hallgatói vonzerő emelése, amelyben jelentős szerepet kapott a hallgatói sporttevékenység. Szerencsére a Szent István Egyetem munkatársai között sokan hitték és vallották: ép testben ép lélek. Ma, amikor sokszor hallani, hogy az egyetem-főiskola kizárólagos feladata a munkaerőpiacon azonnal hadra fogható szakemberek képzése, ritka ez a hozzáállás.
A társadalomnak gondolkodó értelmiségiekre van szüksége, ezért az egyetem nem tekinthet el a közismereti, nyelvi, sport- és kulturális programoktól. Ha jól értelmezte feladatát, akkor végzősei nem kizárólag professzionális ismeretekkel gyarapodtak, hanem a világ dolgaiban eligazodni képes, szuverén és autonóm értelmiségiekké fejlődtek, akik hosszú távra tervezik és alakítják a maguk és az ország jövőjét. 


Az egyetemi sportkoncepció lényege, hogy a hallgatók testi fejlődését és egészségét rendszeres testmozgással, sporttal karbantartsa, elősegítse a hallgatói közösségek kialakulását és támogassa az egyetemi identitástudat létrejöttét és megerősödését. E célokkal könnyű egyetérteni, ám a megvalósításnál mégis számtalan akadályba ütköztünk. Első helyen említendő a sportlétesítmények leromlott állapota, amihez egyetemi forrás nem állt rendelkezésre. Pályázati úton, a tavaly bevezetett TAO támogatás megszerzésével és saját erőből sikerült a legsürgősebb, halaszthatatlan felújításokat elvégezni, de nagyszabású fejlesztésre, új létesítmények építésére eddig csak csekély lehetőség adódott. A második nehézség a létesítményhasználat szabályozatlansága volt: a sportpályákat ellenszolgáltatás nélkül használták úgy, hogy az állagmegóváshoz és karbantartáshoz nem járultak hozzá, ami az egyetemnek felvállalhatatlan többletköltséget okozott. Harmadik nehézség a hallgatói tömegsport és a 60 esztendős GEAC (Gödöllői Egyetemi Atlétikai Club) keretében folyó versenysport rendezetlen viszonya volt. Végül a testnevelési órák szétaprózottsága, ami szinte lehetetlenné tette a létesítmények gazdaságos kihasználását.
Mára sikerült előre lépni: a létesítmények már megfelelnek a minimális követelményeknek, használatuk szabályozott, őrzésük és karbantartásuk is biztosított. A GEAC és az Egyetem viszonya kitűnő, ezáltal mind a hallgatói tömegsport, mind a versenysport feltételrendszere adott. Most a hallgatók megmozdítása a legfontosabb feladat, hogy ráébresszük őket a közös sportolás örömére. Ezért indítottuk útjára az AEGON-SZIE Tanulj és sportolj! programot, amelynek lényege, hogy magunkhoz vonzzuk a versenyzői pályafutásuk utáni időre is gondoló élsportolókat és egyéni tanulmányi renddel, mentorálással és más módon segítsünk nekik felsőfokú tanulmányaikban. Ez jó nekik, hiszen nem kerülnek harmincas éveikben a reflektorfényből hirtelen megélhetési gondok közepébe. Jó az egyetemnek, mert a sportolók kitartása, csapatszelleme, küzdőképessége és győzni akarása példaadó, húzza magával a többieket, emellett dicsőséget hoznak az intézmény számára. Az AEGON-SZIE Tanulj és sportolj! program bevezetése rögtön az induláskor nagy érdeklődést váltott ki, felfigyelt rá a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség (MEFS) és a különböző szakági szövetségek, amelyek közül többel együttműködési szerződést írtunk alá.
Hosszú út elején járunk, de az első és legnehezebb lépéseket már megtettük. Bevezető gondolataimat azzal zárom, hogy a Szent István Egyetem jó irányban halad. Szilárd meggyőződésem, hogy az egyetem feladata értékálló és minőségi diplomák adása mellett olyan értelmiségi szakemberek kibocsátása, akik mind hivatásukban, mind a kultúra, tudomány és sport területén megállják a helyüket. Ők Magyarország következő vezetői, rajtuk múlik az ország jövője.